Búcsú Szenáky Éva Valériától

Bár mindenki tudja, aki megszületik, az egyszer el is távozik a földi létből. Azért az ember ezt a tényt nem könnyen veszi tudomásul. Főleg akkor nem, amikor ilyen hirtelen történik mindez. Megint elment közülünk valaki, akit nagyon sokan ismertek és nagyon sokan szerettek is. Szenáky Éva hagyott most itt minket.

Éva 1963-ban született. 40 éven át a Heim Pál Gyermekkórházban dolgozott. Itt Mamának hívták, mert jó érzékkel kiemelte és mindig felkarolta az elesetteket, mert erőt adott a csüggedőknek, átölelte a szomorúakat és mert mindig volt egy-két bátorító szava a gyerekek, a szülők és a kollégák felé.

Nem csak a kórházi munkája során segített a rászorulóknak, hanem a civil életben is támogatta az elesetteket. Jó példája ennek, hogy az orosz-ukrán háború során menekülésre kényszerülők közül két hölgyet befogadott otthonába, akiket segített és ellátott.  Társadalmi szerepvállalásai révén Budapest szerte ismerték.

Szenáky Éva nagyon határozott egyéniség volt, a környezete számára sokszor értetlenkedéssel fogadott elveket képviselt. Azt vallotta: előbb adni kell másoknak, hogy később visszakaphassunk valamit.

Szeretnénk kifejezni őszinte részvétünket a gyászoló családnak, osztozunk a fájdalmukban!

Kedves Éva, nyugodj békében!